Ha Ön is betonerős immunrendszert akar – a japán kutatók megmondják hogyan!

Ha a csont a fiatalságunk záloga, akkor a bél testünk immunrendszerének „főhadiszállása”!

Ki ne szeretne betegségektől mentes, hosszú, egészséges életet? Ez ma már nem álom, egyre közelebb férkőzhetünk ehhez az ideális állapothoz. Egy kis odafigyeléssel, tudatos étkezéssel nagyon sok mindent tehetünk ennek érdekében – ígérik a legújabb japáni kutatások.

Az emberi test a különböző szerveink közti dinamikus párbeszéd egészeként is felfogható. Ebben a párbeszédben a bélnek különösen fontos szerep jut. Pedig sokan csak akkor kezdik tudatosítani a meglétét, amikor valami baj van vele. Ülünk a wc-n és szenvedünk. Vagy azért, mert nem jön, vagy azért mert nagyon jön…Meg sem fordul ilyenkor a fejünkben, hogy belünk tulajdonképpen testünk immunrendszerének irányítója. Pedig így van. Japán kutatók jöttek rá olyan fontos mechanizmusokra, amelyek megoldást nyújthatnak komoly betegségek, köztük az allergia és autoimmun megbetegedések leküzdésében. De ne vágjunk a dolgok elébe, lépésről-lépésre haladjunk előre.

Világszerte áll már régóta a tudósok figyelmének középpontjában a bélflóra megfigyelése és vizsgálata. A japán kutatók mostanság figyeltek fel a bélflóra és a bélben (is) található immunsejtek kapcsolatára, érdekes „kommunikációjára”.

A bél egy betonerős immunrendszert építhet az egész szervezetnek

Bizonyára Ön is ismer a környezetében olyan személyt, akin nem fog az influenza, aki sohasem náthás és egyáltalán, akin nem fog semmilyen kór. Kevesen vannak ilyen szerencsések, de vannak! Vajon miben mások ők? A válasz a belükben keresendő.

A bél ugyanis egy olyan hely, ahova nem csak az étel kerül felszívódás céljából, hanem az étellel együtt rengeteg vírus, kártékony baktérium is a külvilágból. Mondhatjuk, hogy ez a belső szervünk talán a legkiszolgáltatottabb a külvilág szemmel nem látható veszélyeivel szemben. Éppen ezért a bél a legfelkészültebb szervünk a betolakodók elleni harchoz. Ebben a kiterítve kb. 8,5 méter hosszú és 32 négyzetméter nagyságú szervünkben tömörül testünk immunsejtjeinek mintegy 70 százaléka(!). Mégpedig rögtön a bélfal belső falánál. A bélfalon található bélbolyhokon keresztül történik a tápanyag és a folyadék felszívódása, azaz ha valami „nem odavaló” dolog akarna felszívódni az máris az immunsejtek karmai között leli „halálát”.

De a bélben nem csupán csak ez a folyamat zajlik. Hanem mai szóval élve „továbbképzés” is a test immunsejtjei számára. Újabb és újabb vírusok, baktériumok jelennek meg a környezetünkben, ezekkel meg kell ismertetni immunsejtjeinket és ezáltal felvértezni őket egy esetleges fertőzés esetén a hatékony védekezésre. Ezek a „továbbképző központok” a Peyer-plakkok. (részletesebben itt olvashat róla) A vékonybél falán található Peyer-plakk felületén keresztül „készakarva” beengedi szerveztünk a számára „ellenséges” támadókat a bél belső falánál kiképzésre várakozó immunsejtek „karjaiba”. Annak érdekében, hogy azok alaposan megismerkedjenek a „jövevény” felépítésével és gyengéjével. Természetesen itt rengeteg „tanonc” immunsejt várakozik, a betolakodó mindenképp, vagy az esetek többségében a pusztulás útjára van ítélve. A kiképzett immunsejtek aztán a vérárammal eljutnak testünk minden pontjához, hogy bevetésre kerüljenek amikor szükség van/ lesz rájuk. A kutatók rájöttek arra, hogy amikor épp valamilyen influenza vírus döngeti immunrendszerünk kapuit mondjuk a torkunkban, akkor pontosan azok az immunsejtek harcolnak itt nagy erőbevetéssel, amelyek egy Peyer-plakknál kaptak kiképzést a bélben az adott vírussal kapcsolatban.

egy Peyer-plakk mikroszkopikus felvétele

Korunk emberének „megbolondult” immunsejtjei és a bél kapcsolata

Napjaink óriási dilemmája, betegségek okozója a megbolondult immunrendszerünk. De vajon miért bolondul meg? Hiszen eredetileg az lenne a feladata, hogy a betolakodóktól védje meg a szervezetünket, e helyett azonban saját maga ellen, a szervezet sejtjei ellen fordul. Ez pedig a különböző allergiák és autoimmun betegségek formájában nyilvánul meg. A legújabb kutatások rámutattak arra a tényre, hogy az allergiás és autoimmun megbetegedések többsége és az egészséges bélflóra összeomlása között összefüggés van.

Pontosan miről van szó? A betegek székletvizsgálatából kiderült, hogy a bélflóra különböző baktériumai közül drasztikusan lecsökkentek a clostridium nevű baktériumok. (Róluk itt olvashat részletesebben.) Mit csinál, mi a feladata a clostridiumnak? A választ az immunkutatásban immár világszerte elismert Sakaguchi Shimon (ejtsd: Szakagucsi Simon) professzor kísérleti eredményei adják: Sakaguchi professzor egy különleges immunsejtet fedezett fel. A tudomány eddigi tudása arra korlátozódott tehát, hogy az immunsejt szerepe a szervezet ellen támadást indító vírusok és rosszindulatú baktériumok elpusztítása. Ez valóban így is van. E mellett azonban van még egy óriási feladata: a megbolondult immunsejtek megfékezése. Az immunsejtek, a T-limfociták között tehát nem csak támadó sejteket találunk, hanem a túlműködő társakat „lefékező szereppel ellátott” alcsoportot is. Ezekre az ún. regulatory T cell (sejt)-re (röviden T-reg) talált rá Sakaguchi.

És mi a kapcsolat a clostridium baktérium és a felfedezett T-reg között? Röviden annyi, hogy a clostridium baktériumok megléte „táplálja” ezeket a fontos sejteket.

A bélbe kerülő rostban gazdag táplálék egyben a clostridium baktérium tápláléka is, amikor ezt lebontja, akkor ezzel vajsavat termel. A vajsav pedig egy olyan fékező információt ad át a túlműködő immunsejteknek, melyek ezáltal „lenyugszanak”. Tudományosabban mondva tehát, ha a clostridium által kibocsátott vajsav a bélfal belső felénél várakozó immunsejteket eléri, akkor azok T-reg sejtekké minősülnek át.

Ebből az eszmefuttatásból következik, hogy ha a clostridium száma kevés, ezáltal nincs elegendő vajsav termelés, akkor nem keletkezik megfelelő mennyiségű T-reg sejt sem. A fent említett betegek székletvizsgálatának eredménye megerősítette ezt, hiszen székletükben kevés clostridiumot találtak és ezzel párhuzamosan kevesebb T-reg sejtet is. Kísérleti jelleggel már meg is kezdődtek ezeknek a betegeknek a gyógyterápiás kezeléseik. Szájon keresztül, gyógyszeres formában clostridium baktériumot kapnak és rendszeresen figyelik a szervezetük válaszreakcióit.

A kérdésre adható válasz egyik kulcsa: a clostridium baktérium mikroszkópikus felvétele

A varázsszó: rostban gazdag étkezés

Mit tehetünk tehát, hogy testünk megfelelő mértékben állítsa elő a T-reg sejteket? Ohno Hiroshi (ejtsd: Óno Hirosi) adta meg kísérleteivel erre a választ, ami eredményét tekintve sokkal rövidebb, mint maga a kísérletsorozat volt.  Rostos ételeket kell fogyasztani!

Óno egérkísérletekkel bizonyította a T-reg sejtek szaporításának folyamatát. Két csoportra osztotta az egereit, az egyik csoportnak rostban gazdag eledelt adott, míg a másiknak kevésbé rostost. Ezután a 2 csoport vérvizsgálatának eredménye bizonyította, hogy a rostban gazdag eledellel táplát egerekben a T-reg sejtek dupla mennyiségben voltak jelen, mint a másik csoportban lévő társaiknál.

A japán konyha és a T-reg sejtek kapcsolata

Hattori Masahira (ejtsd: Hattori Maszahira) hasonlította össze tanulmányában a japán konyhát más európai és amerikai országok (11 ország) étkezési kultúrájával. Kedves olvasó, gondolom már rájött Hattori eredményére: a japán étkek messzemenően gazdagabbak rostban, mint más országok ételei. A japánok már az ókortól kezdve rostban gazdag étkeket fogyasztottak, magvakat, gombákat, aztán szárított algákat, gyökeres zöldségeket stb. Az évszázadok során bélflórájuk annyira idomult a táplálékaik lebontásához, hogy ma szinte a japán az egyetlen olyan nemzet, amely képes az algák teljes lebontására és megemésztésére. Ezzel pedig „ajándékként” kezükbe kapták a betonerős immunrendszert is. Sajnos azonban a világháború után, a felgyorsult étkezési kultúra-váltás következtében, az amerikai és európai hatás miatt drasztikusan megváltozott / változik a japán konyha is. Ezzel párhuzamosan pedig olyan betegségek is megjelennek a szigetországban, amelyek eddig az itteni populációban szinte ismeretlenek voltak.

Minden nemzetnek megvan a „történelmi” bélflórája. Mivel az ember mindenevő, ezért a legjobb az, ha kiegyensúlyozottan, a saját klímájához idomult étkeket fogyaszt. Egy magyar ember Magyarországon ehet pl. szusit. Biztos is, hogy gasztronómiai élvezetben lesz része, de azon elgondolkodhatunk, hogy vajon nagyobb szüksége van-e a szervezetének a szusira, mint más, Magyarországon megtalálható élelmiszerekre? A fontos a hozzávaló, nem pedig az elkészített étel. Röviden: a magyar konyha alapanyagai között is találunk rostban gazdag élelmiszereket, nem kell mindenkinek algát és szusit enni ahhoz, hogy az egészségét megőrizze.

Köszönöm a figyelmet.

SZERINTEM ÉRDEMES MEGOSZTANI...;-)

Mi jutott eszébe a poszt kapcsán?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük