Ki ez a néni, aki előtt még az Apple vezérigazgatója is meghajol?

A 82 éves Mácsán valódi arca és üzenete magyarul a magyar olvasók számára

Tavaly a magyar sajtó is beszámolt a hírről, mely szerint egy 81 éves (valójában 81évesen kódolta a hinadan nevű appot) japán néni nyugdíjasoknak fejleszt alkalmazást és ez még Tim Cooknak, az Apple vezérigazgatójának is felkeltette az érdeklődését.

De valójában ki ez a néni? Ki ez az arc, aki véleményem szerint nem magával az  alkalmazásával érdemli ki a figyelmet – hiszen azt funkcióját tekintve bármelyik kezdő kódoló meg tudja ismételni, hanem az életfilozófiájával, a mai kor emberének -függetlenül korra, nemre és bőrszínre – küldött üzenetével rántja le a leplet a berögzötten hibás életfelfogásunkról.

De lássuk közelebbről a hús-vér embert a japán médiában megjelent riport cikkeknek a rövid összefoglalójából.

Átlagos gyermekkor, utána átlagos felnőttkor

Wakamiya Masako (ejtsd: Vakamija Maszako) 1935-ben született Tokióban, és az átlagosan töltött gyermekévek után banki alkalmazottként dolgozott 60 éves koráig, amikor nyugdíjba vonult. Ezután főként beteg édesanyja ápolásával teltek mindennapjai. Aztán gondolt egyet és beszerzett egy számítógépet. Először csak online csetelgetett, de ezek a csetelések egyre inkább felébresztették benne az érdeklődést a számítógép és az informatika szinte határtalan lehetőségei iránt. Autodidakta módon elsajátította mindazt a számítógép kezelői tudást, ami az idős generáció számára is fontos ahhoz, hogy minél teljesebb életet élhessen a mai világban. Tudását jelen pillanatban is megosztja kortársaival, otthonában tart számítógép-és okostelefon kezelői kurzust kifejezetten senior csoportoknak. Mindenki egyszerűen csak „Má-chan”-nak (ejtsd: Mácsán) becézi.

Kérdés: Mi motiválta kezdetben arra, hogy számítógépet vegyen?

A fenti kérdés valószínűleg Önben is megfogalmazódott, ahogy a japán újságírókban is, akik  ezt meg is kérdezték Mácsántól.

“”Ha elegánsan fejezem ki magam, akkor azt mondanám: ez egy attitűd. Aktív az érdeklődésem. Ha viszont egyszerűen válaszolok, azt mondom: szeretek új dolgokba belefogni, azokat kipróbálni! Gondoltam egyet és mindenféle hezitálás nélkül megvettem azt a számítógépet.Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy programozóként debütáljak, csak meg akartam valósítani egy ötletet, ami eszembe jutott. Aztán rám ragasztották a programozó címkét.A senior korosztály szemszögéből álltam hozzá a feladatnak, hisz magam is ebből a korosztályból való vagyok. Jól tudom, hogy a magamfajta öregek már nem hallanak, látnak jól.

Az, hogy a nagypapa nem veszi fel a telefont, nem feltétlen azért van, mert nem érdekli az okosmobil, hanem mert nem tudja kezelni. Egy öregnek nincs türelme meg ügyessége arra, hogy gombokat és ikonokat húzogasson az érintőképernyőn. Felesleges funkció. Ez a fiataloknak van. És a fiatal programíróknak ez fel sem tűnik.

Igenis az idősek is akarnak játszani, de labdába sem rúghatnak a mai fiatalokkal a bonyolult játékok terén. Csak messziről nézik, hogy a fiatalság mennyire élvezi az informatika adta lehetőségeket. Ezért az én programomban nincs semmi húzogatás, a gombokat csak érinteni kell. A gombok méretét is nagyra, jól láthatóra csináltam.”

A hinadan egy technikailag alapszintű játék, a tradíciókban még jártas, a hagyományokat szerető korosztály számára. A tudásukat kvízjelleggel tarthatják frissen, és épp ez az, amire az időseknek szükségük van.

 

Kérdés: Miután széles körben ismertté vált a hinadan nevű alkalmazása, egyszeriben nagy hírnévre tett szert, hogyan telnek azóta a napjai?

“Tele vagyok feladattal, pl. a Miniszterelnöki Hivatal beválasztott az „Egy emberöltő 100 évig tart – Korszaktervező Ülés” nevű programjának a tagja közé, és azzal bíztak meg, hogy segítsem a nyugdíj korhatár utáni képzési stratégia kidolgozását. A feladat nehéz, de a legfontosabb, hogy ne építsek magam köré falakat. Sokan mondják, hogy nem tudnak lépést tartani a korral, amiben élnek. Ezáltal pedig beszűkül az érdeklődésük is. Úgy kell hozzáállni mindenhez, hogy na akkor megpróbálom! Ha nem megy, akkor le kell állni. De azzal, hogy megpróbálunk valamit, egy magot ültetünk el magunkban, amiből lehet, hogy egyszer csíra fejlődik. Nincs olyan életkor, hogy túl öreg!”

Kérdés: Mi a titka annak, hogy idős korban is élvezni lehet az információs technológiával megtöltött világot?

“Úgy kell felfogni, hogy ez egy eszköz arra, hogy ne legyünk feledékenyek! Aztán ott van a közösségi háló. Új kapcsolatok, ismeretségek szerzése. Boldog vagyok, hogy jómagam is új kapcsolatokra teszek így szert.

Sok korombeli már akkor feladja, amikor megvette az új számítógépét, tabletjét vagy okosmobilját és nem tud mit kezdeni az eszköz beállításával. Ha ezt valaki megcsinálná helyettük máris másképp állnának az egészhez. A gépet használni akarják valamire, van bennük tehát motiváció, amit sajnos a kezdeti nehézségek azonnal le is törnek. Ha a folyamatból ezt a fázist ki lehet küszöbölni máris nagyot lépünk előre. Vagyis elő kell készíteni a hozzávalókat és utána mehet is a dolog….Ugyanúgy, mint a főzésnél!”

Kérdés: Árulja el, mi az a dolog, ami most, ill. a jövőt tekintve a leginkább foglalkoztatja?

“Természetesen a mesterséges intelligencia. A világ abba az irányba tendál, hogy azok a munkakörök maradnak meg, mihez a kreativitásunkat és az eszünket kell használni. Le fog csökkeni a munkaidő és máris azon töprenghetünk, hogy hogyan használjuk ki okosan az így nyert időnket. De nem is folytatom, mert akkor belemerülök.”

Kérdés: Egy új terminológiát vezetett be…

“Igen, a (japánul)„rikeró”-t.”

Kérdés: Mi ez tulajdonképpen?

„Egy rövidítés a szó, a természettudományokban jártas idősek szókapcsolat rövidítése. Véleményem szerint a jövőben, bárki bármilyen foglalkozást is űz, a természettudományi-és reál tárgyak ismeretére mindenképpen szüksége lesz. Annak érdekében is, hogy a változó világ jelenségeire meglegyen az azonnali visszacsatolás lehetősége. És ezt a képességet akár érett korban is el lehet, sőt KELL sajátítani. És nem csak az egyén boldogulása érdekében, hanem a társadalom érdekében is. Ezzel ugyanis a társadalom is aktiválódik.”

2017. december 7-én jelent meg Mácsán könyve „A holnapért (ma) sok fát ültessünk a szívünkbe” címmel, melynek borítóját is ő maga tervezte. A fejezetcímeket mazsolázgatva olyat találunk, mint „Unalmas a 100 pontos élet” vagy „Bátorság a sikertelenség megéléséhez”, „A japán kormány Enjoy Ageing, azaz az „Élvezd az öregséget” programjáról”, „Légy kreatív” vagy „Üzenet az utókornak” – hogy csak néhányat említsek. Könyvét Mácsán röviden csak így kommentálja: a boldog élet üzenete, és a senior korosztályon túl életkortól függetlenül mindazoknak szól, akik az élet problémáival küzdenek, nem találják a helyüket és önmagukat, és a jövő miatt aggódnak.

Mácsán a könyvkiadó tweet oldalára feltett rövid videóban a következőket mondja: könyvemet mindazoknak ajánlom, akik túl vannak a gyereknevelésen és átlépve az öregkor kapuján, az életüknek egy új korszakába léptek. Irásommal hozzá szeretnék járulni ahhoz, hogy az öregkor egy élvezetes, vidám, új élményekkel gazdag felejthetetlen időszaka legyen az olvasó életének!

Mácsán a megjelent könyvével. Ki mondta, hogy az öregek nem lehetnek kreatívak?

 

A cikk végére érve pedig ne legyintsünk egy nagyot, hogy hol van erre nekem időm, pénzem és még mit tudom én, hogy mim! Mácsán példája is talán épp ezt a berozsdásodott attitűdöt cáfolja meg. A történetben nem az a poén, hogy a néni 81 évesen írt egy programot, ami ráadásul rendkívül egyszerű, hanem az, hogy olyan programot írt, amire nekik időseknek van IGÉNYÜK. Startup csapatok! Nem marad ki néha éppen ez a feedback láncszem a gondolatmenetből? Vagyis, hogy olykor a célközönségből is be kell vonni embereket a fejlesztésekbe, mert ők tudják a legjobban, hogy valójában mire van szükségük.

És Önt milyen üzenettel szólította meg Mácsán?

Szívesen olvasom, ha megosztja velem.

Köszönöm a figyelmet.

SZERINTEM ÉRDEMES MEGOSZTANI...;-)

Mi jutott eszébe a poszt kapcsán?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük