Egy ugródeszka a japán piac meghódításához.

Első kézből- helyszíni beszámoló a magyar résztvevők közreműködésével

A tavasz első meleg napsugarai február végén, március elején köszöntenek be a japán fővárosban, ami nem csak a természet megújulásának a jele, hanem egyúttal Ázsia legnagyobb és legimpozánsabb Nemzetközi Élelmiszerkiállításának, a FoodexJapan megnyitójának az előhírnöke is.

Az idén immár 43. alkalommal került megrendezésre március 6 és 9 között a szigetország legbefolyásosabb étel-és ital szakkiállítása a Tokiótól mitegy 40 km-re fekvő hatalmas csarnok komplexumban. A kiállítás méretei évről-évre bővülnek, az idén össesen 11 csarnok, 72,752 négyzetméteren várta a portékáikat bemutatni kívánó cégeket. A 11 csarnokból 8 csarnok (54,353 össznégyzetméter) kifejezetten a külfüld számára volt fenntartva. A csarnokokon belül pavilonokba csoportosulnak az országok, az átláthatóság és rendszerezett kiépítés jellemzi a kiállítás szervezését, hogy az érdeklődő minél hamarabb és egyszerűbben rátaláljon, amit keres.

A kiállítás 4 napja alatt aki csak teheti és érdekelt, biztosan megfordul a kiállításon. Eljönnek a Department Store-ok (áruházláncok) buyer-jei (bájer), a neves élelmiszer forgalmazók, kiskereskedők, disztribútorok, egyéni vállalkozók és mindenki, aki csak számít. És ami nagyon fontos még, hogy nem csak a japán piac képviselteti magát, hanem megfordulnak itt üzletemberek Kínából, Dél-Koreából, Tajvanról, Szingapúrból is, összeségében 80 és 90 ezerre becsülik a kilátogatók számát. A részvétel regisztrációhoz és belépődíjhoz kötött, az idén 72,500-an regisztráltak. Az a kiállító, aki ki tud építeni egy jó kapcsolatot Japánon kívül is egyértelműen kedvező üzleti kilátásokat mondhat magáénak.

A FoodExpo tehát egy belépő, egyfajta bemutatkozó állomás, ami magában nem hoz még sikert. Igazából minden csak a kiállítás után kezdődik, de ne szaladjunk ennyire előre.

A FoodExpo, azaz Japán legnagyobb Élelmiszer Szakkiállításának helyszíne, a 11 pavilonból álló 72,752 négyzetméteres területű csarnok komplexum.

A FoodExen kiállítani egyfajta megmérettetés, tapasztalatszerzés, rengeteg tanulás és nem utolsó sorban lehetőség, lehetőség és lehetőség.

Össze lehet hasonlítani magunkat a versenytársakkal, tanulni más nemzetek megjelenési formáiból, marketing fogásaiból stb. Más nemzetközi szakkiállításokkal összevetve az egésznek a volumene jóval nagyobb, ill. egyediségének legnagyobb előnye talán abban is rejlik, hogy a japán piacot szegmenseiben még kevésbé ismerő magyar kiállítók hús-vér kapcsolatba kerülhetnek a japán piac képviselőivel.

Köztudott már hazánkban is, hogy aki a japán piacon meg tudja állni a helyét, az a világ bármely más piacán is eredményesen fel tudja venni a versenyt. A japán minőségi, megjelenési elvárások világvezető helyet foglalnak el. A már alkalmazott modellek, példák húzóerőként szolgálnak és ez mindenképpen prosperáló lehet a magyar kiállítóknak is, hiszen pl. a japán marketingnek vannak olyan elemei is, amelyekre Magyarországon vagy Európában még nem is merünk gondolni.

A magyar pavilon a hármas számú csarnokban kapott helyet, az Agrármarketing Centrum (AMC) gyűjtötte egybe a magyar cégeket, szervezte meg a kiállításon való részvétel részleteit.

A hármas csarnok részlete a nyitás előtti (még látogatóktól mentes) órákban. A magyar pavilon emblémája a kép hátsó részén fedezhető fel.

A résztvevők között vannak, akik már évek óta rendszeresen jelen vannak,

mint pl. a Pick Szeged Zrt. is. A cég leginkább a mangalica disznóra felépített marketingjével hódította meg több mint 10 éve a japán- és az ázsiai piacot. Lett sikeres és vállalt példaértékű úttörő szerepet azáltal, hogy bizonyos értelemben új alapokra helyezte a termék-menedzsmentjének koncepcióját a szigetország meghódítása érdekében. Igyekszik nyomdokaiba lépni több más cég is, itt most a Gyulameat Ltd.-t (azaz a jól ismert Gyulahús Kft.) emelném ki. Képviselői már jó pár éve folyamatosan kiállítják a Foodexen a termékeiket. Évről-évre szemmel látható a fejlődésük, a kezdeti bizonytalanságot felváltotta a termékkóstoltatásra épülő stratégia. Látszik, hogy nyitottak, kezdik érezni a japán piac egyedi igényeit, elvárásait is, ugyanakkor még vannak bőven hiányosságok a termékpozícionálás, a japán sajátos fogyasztói szokások alapos kiismerésének terén.

Hiába „kiáltjuk” mi magyarok, hogy a magyar kolbásznál és szaláminál nincs finomabb a világon, ez csakis a mi, saját bejáratú véleményünk. Meg kell várni, amíg ezt a partner mondja ki és első lépésben a partner konyhájának ízvilágát, gasztro kultúráját kell tanulmányozni ahhoz, hogy aztán meg tudjuk győzni arról: a magyar terméket milyen formában használhatja fel és aknázhatja ki ezáltal saját konyhájának az élvezeti értékét.

Egy azonban biztos: ne számítsunk rá, hogy majd Japánban is kolbászos/szalámis vajas kenyérrel (tetején paprika szelettel) a kézben fognak a gyerekek szaladgálni! Már abból kifolyólag sem, hogy teljesen más jellegű kenyeret fogyasztanak itt, nincs az európai értelemben vett paprika és a vajat szinte csak a reggeli toast-ra kenik kenyérre.

A Gyulahús kezében van tehát egy 150 éves hagyományból építkező magyar brand, ami mindenképpen ígéretesnek bizonyulhat az ázsiai piacon. Bizonyos értelemben ki kell lépni a „komfortzónából” meg kell tanulni NEM csak magyar fejjel gondolkodni és kitartással, odafigyeléssel és nem utolsó sorban erre szánt anyagi befektetéssel el lehet – és remélem nagyon, hogy a Gyulahús el is fog érni jelentős sikereket ezen a piacon!

Kóstoltatás a Gyulahúsnál. Az érdeklődés mindenképp megvan!

Az AMC mellett a Hússzövetség(Magyar Húsiparosok Szövetsége) tömöríti a magyar húsipari vállalatokat, és az egész magyar pavilon a Nemzeti Befektetési Ügynökség (hipa) égisze alatt nyerte el megjelenési formáját.

A magyar pavilon hátoldalán olvashatók a kiállító magyar cégek nevei

És hogy a HIPA miért tartja fontosnak a megjelenést? Személyesen kérdeztem erről Rusznák Dórát, a HIPA tanácsadóját az alábbi videóban.

A magyar „névjegy” alapvetően jól cseng a szigetországban, ennek az erős talapzatnak a pillérjeit nem utolsó sorban a boraink és a méztermelés adja.

A pavilonban a Grand Tokaj képviseltette magát, ill. két mézes cég. Ezek közül az egyik a Hungaroharvest Ltd. A cég már második éve vesz részt a kiállításon és kifejezetten a Tokaj vidékről gyűjtött virágporból készült mézkülönlegességeit, Dr. Honey márkanéven, exkluzív megjelenéssel próbálja bemutatni a japán érdeklődőknek.

A Hungaroharvest Ltd. standja a magyar körpavilonon belül.

Rusznák Dóra a Nemzeti Befektetési Ügynökség tanácsadója arra a kérdésemre is válaszolt, (alábbi videó) hogy milyen magyar cégeknek ajánlja a megjelenést.

A mézkategória legnevesebb magyar márkája, az Aranynektár továbblépett a pavilonon belüli megjelenésen. A cég elnöke, Takács Ferenc megálmodott és-szó szoros értelemben, ő maga standépítő embereivel együtt meg is épített egy önálló, független standot a Cseh pavilon mellett.

A Fulmer (Aranynektár) saját pavilont épített. Ennek több előnye is van: egyfelől a saját reklámfelület biztosítása és a színesebb termék paletta bemutatása. Hiszen amíg a pavilonban csak kijelölt, szűk helyen van lehetőség kitenni az árut, addig a saját stand egyedi megjelenést, logóhasználatot, arculatot biztosít.

Az Aranynektár, ahogy ez a standplakát szövege is hirdeti 1929-ig nyúlik vissza az időben, amikor Fulmer György megalapította méhészetét és utána generációról-generációra adták egymásnak a méhész utódok az ismereteket és a tapasztalatokat. De nem csak a méhcsaládok neveléséhez értenek, hanem az üzlethez is. Külföldön a Fulmer márkanevet használják és a világ vezető élelmiszerkiállításainak mindegyikén ott vannak. A családi vállalkozásban mindenkinek megvan a feladatköre. Tisztában vannak a piaci elvárásokkal és azzal, hogy a saját reklámfelület mérhetetlen értékkel bír. Az idén tehát először jelentek meg saját standon, saját arculattal. Takács Ferenc meg van róla győződve, hogy a standépítés befektetése gyümölcsöző lesz. Ezt a lépést azonban hosszú évek tapasztalatával a háta mögött tette meg. A Fulmer akácméze már forgalomban van Japánban. Ráadásul a cég nem csupán méz eladással foglalkozik, hanem egyúttal csomagol is, tehát impozáns üvegekben, a japán megrendelő igényeihez mérten rugalmas hozzáállással szolgálja ki a megrendeléseket. Versenyképes áraikkal, alázatos ugyanakkor öntudatos üzleti magatartásukkal egyre több japán partner szimpátiáját nyerik el.

Mind e mögött persze egy megalkuvást nem ismerő hozzáállást találunk. A méz minőségi elvárásából egy jottányit sem engednek. Takács Ferenc monitorozza a Japánban megjelenő „magyar” méz név alatt forgalmazott termékeket is. Csakis méz termelőktől szerzik be készleteiket, közvetítőktől soha. Rendszeresen vizsgáltatják be saját maguk a mézet, biztosítva ezzel a folyamatos minőségi kiválóságot.

Takács Ferenc egyik jobb keze elsőszülött fia, Takács Botond, aki a negyedik méhész-generációt képviseli a családban. Botond, a „Big Boss” ahogy édesapja nevezi, profiként áll helyt a kihívásokkal szemben, amiből akad bőven.

Városi István ügyvezető, Takács Ferenc másik jobb keze szintúgy alapos szakértelemmel, gazdag tapasztalattal látja el feladatát nem csak a kiállítási standon, hanem a „színfalak” mögötti szervezési munkáknál is.

Pár szó erejéig az alábbi videómban nyilatkozott Városi István arról, hogy ő milyen tanácsokat adna a magyar cégeknek.

A Fulmer négy féle termékkel, köztük a jól ismert akácmézzel jelent meg. Japánban szinte csak az akácméz iránt van kereslet, Takács Ferenc bízik azonban benne, hogy a lépesméz is ugyan úgy meg fogja állni a helyét. A virágmézet már kezdik a japán fogyasztók megismerni, a hárs -és az erdei méz pedig még csakis a mézimádók arcán fakaszt mosolyt.

A Fulmer standja elnyerte a Foodex szervező iroda tetszését is. Olyannyira, hogy a sajtós stábjuk rövid felvételt is készített Takács Botonddal a jövő évi Foodex kiállítás promóciós videójának elkészítéséhez. Az alábbi videóban sikerült megörökítenem a felvételről készült eseményt.

További sok sikert minden résztvevő cégnek és vállalkozásnak a japán piacon való eredményes megjelenés érdekében!

Köszönöm a figyelmet.

SZERINTEM ÉRDEMES MEGOSZTANI...;-)

Mi jutott eszébe a poszt kapcsán?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük